Aktuális

A sokácok és bunyevácok földjére kirándultak a felsőcsatáriak

2017. augusztus 17.

Két napos autóbuszos kirándulást szervezett Mohácsra, az ott élő horvátokhoz, a Felsőcsatári Horvát Nemzetiségi Önkormányzat. A kirándulók részt vettek a babfőző fesztiválon, majd hazafelé Baját is útba ejtették.

Augusztus első hétvégéjén Mohácson minden évben hagyományos babfőző fesztivált tartanak az ott élő horvátok. Az eddig csak a televízióban látott eseményre szervezte éves kirándulását a horvát önkormányzat.

A nagy hőségre és a távolságra való tekintettel hajnali 5-kor indultunk, késő délelőtt meg is érkeztünk Mohács szép főterére. A városháza és a Fogadalmi templom délies stílusú épületei ölelik körül a Széchenyi teret. Kis sétával megérkeztünk a Busóudvarba, ahol igazán látványos módon mutatják be híres farsangi hagyományukat, a busójárást. Embernagyságú, élethű bábuk mindenütt, ijesztő faragott maszkokban, szép sokác lányok népviseletben. A tárlatvezető részletesen elmesélte és bemutatta a többnapos vigasságot.

Órákat tölthettünk volna még itt, de várt bennünket a Kanizsai Dorottya Múzeum, ami 1975 óta országos gyűjtőkörrel rendelkezik. Így lett a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének bázisgyűjteménye. Tudjuk, hogy a mi farsangi hagyományunk, a rozmaringszedés is helyet kapott a tárolókban. Örömmel fedeztük fel a fotókon az ismerős arcokat és a rozmaringos kalapot. Magunkkal vittük az erről szóló DVD-nket és írott, fényképes anyagunkat is, ezeket átadtunk a múzeumnak, hogy hitelesebb képet tudjanak megmutatni rólunk, csatáriakról. Már ezekért is érdemes volt eljönni! De láttunk gyönyörű festett kelengyeládákat, szép égetett mohácsi fekete és mázas cserépedényeket.

A múzeumlátogatást követően a Busóudvarban megebédeltünk, azután elfoglaltuk szállásunkat a családias Pannon Hotelben, a közel 40 fokos hőség után jól esett felfrissíteni magunkat. Rövid sétával indultunk a babfőzés helyszínére, a végig lezárt Táncsics utcába. Együttérzőn gondoltunk azokra, akik a kora délután meggyújtott tüzek mellett szép, mázas fazekakban készítették a finom babgulyásokat. Már csak parázslottak a tüzek, de így is fokozták az amúgy is nagy meleget. Gondoskodtunk arról, hogy a mi csapatunk is kapjon ülőhelyet (két hosszú asztalt foglaltunk előzetesen) és egy babos fazekat, mindenki megkóstolhatta a hagyományos ételt. Kellett hozzá a jó hideg fröccs vagy sör, hűtött ásványvíz. Jó zene szólt, kirakodóvásár színesítette a forgatagot Többen vásároltak közülünk babfőző edényt (tán a főzőversenyünkön kipróbálják?). Közben lesétáltunk a Dunapartra, jól esett lehűteni a lábunkat. Ez annál is inkább fontos volt, mert este utcabállal zárult az esemény. Kiváló horvát zenére táncolt és kólózott a sok ember. Ki korábban, ki csak éjfél után, jó hangulatban tért vissza a szállodába.

A finom vasárnapi reggeli után a csoport egy része szentmisét hallgatott a Fogadalmi templomban. Bejárata felett Kisfaludy Károly: Mohács című verséből olvashattuk az ismert idézetet: „Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!”

Hova is vezethetett volna utunk, mint a mohácsi csata színhelyére, Sátorhelyre. 2011-ben bővült az emlékhely egy csodálatos, a szent koronát idéző kupolájú épülettel, melynek alagsorában egy nagyszerű kiállítást és egy rövidfilmet néztünk meg. Tárlatvezetőnk egy igazán elhivatott, szenvedélyes ember volt, nagy átéléssel avatott be bennünket a gyászos esemény részleteibe. A kopjafákkal és sírhalmokkal borított csatatéren végig sétáltunk, megkondítottuk a lélekharangot, elénekeltük a Himnuszt.

Utunk a főleg bunyevácok lakta Bajára vitt tovább, ahol kis keresgélés után lejutottunk a szép dunai mellékág, a Sugovica partjára. Kár, hogy nem volt több időnk, akár meg is mártózhattunk volna, így megint csak egy kis lábáztatásra futotta. A Baja melletti tanyavilág egyik csárdájában ebédeltünk, ahol a többség megkóstolhatta az igazi bajai halászlét, dunai pontyból, gyufatésztával. Hosszúra sikeredett az ebéd, sokan voltunk, sokfélét ettünk, a pincérek kedvesek, de kicsit lassúak voltak. Egy kis huzavona után lemondtunk a hajósi pincesor meglátogatásáról. A csapat egy része ezt nagyon fájlalta, másik része igyekezett volna hazafelé. Útközben belefutottunk egy zivatarzónába, dörgött, villámlott, ömlött az eső, de ez minket már nem zavart. Jó hangulatban, nótaszóval érkeztünk haza, élményekkel, új ismeretekkel gazdagodva. Viszontlátásra, jövőre! Dovidenja!

Pezenhofferné Rózsa

A kirándulásról készült képgalériát itt lehet megtekinteni.

Hozzászólások

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass!