Aktuális

Felsőcsatár régészeti emlékeiről szólt az előadás

2019. szeptember 24.

Felsőcsatár és szűkebb térségének régészeti öröksége címmel Ilon Gábor régész, muzeológus tartott előadást múlt pénteken a helyi kultúrház klubjában. Néhány felnőtt lakos mellett főleg iskolások érdeklődtek a téma iránt.

Levéltári anyagokból azt pontosan tudjuk, hogy Felsőcsatár első okleveles említése 1244-ben kelteződött, tehát a ma ismert település az idén éppen 775 éves. Arról azonban semmi megbízható információnk nincs, hogy vajon mióta lakik ember ezen a területen. Ez a hiányos tudásunk azonban akár az egyik napról a másikra megváltozhatna, ha komolyabb ásatást folytatnának a településen, vagy ha a földből hirtelen előkerülne olyan értékelhető régészeti emlék, ami segítene választ adni a dilemmára. Erre azonban ma nagyon csekély az esély.

Ilon Gábor előadása nyomán persze azért sok újdonsággal gazdagodhattak a régészet iránt érdeklődők annak ellenére is, hogy igazi szenzációval nem tudott szolgálni. Viszont nagyon plasztikusan bemutatta, mit érdemes tudni a magyar régészettudományról, hol és miért kezdenek ásatást a régészek, illetve melyek azok a feltárt helyek, amelyek világszerte a szakmai érdeklődés középpontjába helyezték a hazai régészetet.

A Pinka völgye tehát még tartogathat meglepetéseket. Felsőcsatáron három hivatalosan is jegyzett, valamint további három jól körülhatárolható, azaz létező lelőhely található, ezek komolyabb feltárásra érdemesek. Különösen a halomsírok tartoznak ebbe a kategóriába, de a kőbányáról se szabadna megfeledkezni. (A Vas-hegyen, az úgynevezett Világosi erdőben 72 halomból álló kora vaskori és római kori sírmezőt fedeztek fel 1878-ban.)

Ha már felsőcsatári kő: Bejcgyertyánosban és Rádóckölkeden is előkerültek olyan újkőkori balták, amelyek felsőcsatári kőből készültek. Ebből a tényből kiindulva pedig okkal feltételezhetjük, hogy abban a korban talán lakott hely volt a jelenlegi település. A római kor is figyelmet érdemelhetne, hiszen Savariába minden bizonnyal jutott a felsőcsatári kőből is.

A felsőcsatári Szent Miklós-templom elődje 1248-ban már biztosan állt, amiből akár arra is lehet következtetni, hogy a templom és a környezete alatt értékelhető régészeti emlékek vannak a mélyben. Ilon Gábor szerint érdemes volna tovább kutatni a horvátok betelepítésével kapcsolatos régészeti emlékeket is. Volna tehát kutatnivaló a régészek számára, de ahhoz, hogy elindítsanak egy-egy ilyen munkát, a szakemberek személyes érdeklődésén túl manapság főleg arra van szükség, hogy valami komolyabb beruházás kezdődjön az adott területen.

Az előadó elsősorban a jelen lévő iskolásoknak címezte a szavait, amikor azt mondta, talán közöttük vannak azok a leendő régészek, akik vállalkoznak majd ilyen ásatásokra.

Az előadás a Berzsenyi Dániel Könyvtár támogatásával valósult meg.

Hozzászólások

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass!