A horvát kultúra éltetője a kitüntetett Sallér házaspár

A Sallér házaspárnak ítélte oda a Felsőcsatár Közösségéért emlékplakettet és oklevelet ebben az évben a helyi önkormányzat. Önmaga és a közelmúltban elhunyt férje, Sallér József nevében Sallérné Polyák Anna vette át a kettős elismerést Lendvai Gábor polgármestertől a horvát napon.

A helyi általános iskola pedagógusa, a tánccsoport vezetője ezekkel a szavakkal köszönte meg az elismerést:
– Férjem szinte a semmiből indulva jutott el egy olyan szintre, amit most már nem szabad veszni hagyni. Úgy érzem, a helyi hagyományőrző közösségek most már megerősödtek eléggé ahhoz, hogy Józsi vagy akár nélkülem is folytatni tudják a munkát.
A horvát hagyományok ápolása, a közösségek kialakulása Sallér József nevéhez kötődik a faluban. Nem volt olyan szervezet, aminek a munkájában valamilyen formában részt ne vett volna. Egy időben önkormányzati képviselője, sőt két évig polgármestere is volt Felsőcsatárnak. Ő lett az elnöke a 2006-ban megalakult önálló horvát nemzetiségi önkormányzatnak.

Elsősorban a fiatalok mozgósítását tűzték ki célul maguk elé. Megalakult az ifjúsági egyesület, a tánccsoport, majd a középkorosztályból énekkar verbuválódott. Sallér József inkább a szervezési és a háttérfeladatokból vette ki a részét, a Rozmaringszedés című hagyományőrző műsorban azonban maga is lábára húzta a táncosok csizmáját.
– A férjem mellett én is belecsöppentem ebbe a munkába, úgy éreztem, mellette a helyem – vallja Anna, a helyi iskola horvát-szlovén-orosz szakos tanára.
– Már korábban is szerveztem a települési megemlékezéseket, majd részt vettem minden hagyományőrző programban. A tánccsoport próbái úgy kezdődtek, hogy férjem barátja, az undi Koloszár István eljött hozzánk, koreográfiákat készített és segítette a munkánkat. Speciálisan grádistyei táncokat és horvát tájegységek táncait is felvettük a repertoárunkra. A fiatalok mára egy kicsit szétszóródtak a tanulás és a munka miatt, megritkultak a próbák. De így is hamar elő tudjuk venni bármelyik koreográfiát. Megértik, hogy nekem egyelőre nincs erőm ehhez a munkához, de azért folynak a próbák nélkülem is, sőt már van is egy fiatal táncos, Horváth Balázs, akiben az utódomat látom.
Józsi természetesen nagyon hiányzik a közösségnek is, hiszen ő olyan ember volt, aki mindent a hátán cipelt, legtöbbször ő volt az ötletgazda és a megvalósításban is viselte a terheket. Még a kórházba vonulása előtti napokban és az intenzív osztály betegágyán is dolgozott. De mindig voltak, akik mellette álltak, segítettek neki, és jól tették a dolgukat.
– Úgy érzem, a helyi horvát közösségben van egy olyan erős mag, amely méltó folytatója lesz a kezdeményezéseinek, tudva, hogy ezzel nemcsak a falunak, hanem őneki is tartoznak – vélekedik Sallérné Polyák Anna.