Aktuális

Vlašići és Horvátország üdvözletét hozták a kirándulók Felsőcsatárra

2015. szeptember 7.

Vasárnap éjjel szerencsésen hazaérkeztek a horvátországi Vlašićibe kiránduló felsőcsatáriak az ottaniak üdvözletével és – kissé fáradtan ugyan, de – sok-sok nagyon kellemes élménnyel és emlékkel.

A horvátországi Vlašići volt a célállomása annak a három napos kirándulásnak, amit a Felsőcsatári Horvát Nemzetiségi Önkormányzat szervezett. Csaknem félszázan keltek útra múlt pénteken hajnali öt órakor.

A hosszú úton az első megálló a mintegy 200 kilométerre lévő Marija Bistrica (Máriabeszterce), a horvátok nevezetes zarándokhely volt. A világ talán legkisebb bazilikája előtt készült a kirándulókról az első csoportkép. Odabent, a kegyhelyen, amiről még az autóbuszon az út fő szervezője, Pezenhoffer Antalné, Rózsika tartott rövid ismertetőt, a felsőcsatári horvátok Mária-énekkel hívták fel magukra az ott imádkozók figyelmét, akik megilletődötten és meghatottan hallgatták a szép éneklést.

vlasici3Az egyéni áhitat után maradt még idő arra is, hogy alaposabban körüljárják a kegyhelyet, ahol annak idején szentmisét mutatott be Szent II. János Pál pápa is. A kegyhelyet nagyon sok – főleg horvát – zarándok keresi fel, akik rendszerint szabadtéri misét is hallgatnak, illetve keresztutat járnak a nagyon szépen kialakított kálvária-dombon.

Délidőben érkezett a csoport Samoborba, a Zágrábhoz közeli szép fekvésű, Kőszeghez hasonlatos “ékszerdoboz városkába”, ahol megkóstolhatták a jellegzetes és híres helybeli krémest, és persze rövid városnéző séta is belefért a programba. Innen már kitérő nélkül buszoztak a kirándulók Pag szigetére.

Vlašićiben régi ismerősökként, barátokként fogadták a felsőcsatáriakat, akik közül többen nem először jártak az üdülőhelyen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szálloda, a strand és a környék nem sokat változott az elmúlt években, ez a tengerparti hely nem tartozik a turisták által leginkább keresett úti célok közé, s a helybeliek száma is nemhogy nőtt volna, inkább folyamatosan csökken. Mindez egyáltalán nem zavarta a csoportot tagjait abban, hogy jól érezzék magukat. A többség alig várta, hogy végre kicsomagolhasson – és irány a tenger! 26 fokos, nagyon kellemes volt a víz, a levegő hőmérséklete is 26-28 fok körül alakult, rendkívül magas páratartalommal. Fürdés után vacsora, aztán közös dalolás a szálló teraszán – éjszakába nyúló program.

vlasici14Szombaton még napsütésben fogyasztották el a reggelit, aztán hirtelen hatalmas vihar kerekedett. Bár nem tartott tovább húsz percnél, kissé bizonytalanul indult el a csoport a zadari útra. Hosszú vagy rövid nadrág? Szandál vagy cipő? Ezek voltak akkor a legfontosabb kérdések, s persze hogy kell-e esőkabát vagy esernyő. Ki így, ki úgy döntött, végül útra keltek.

Zadar, ez a 76 ezres város, amely a történelem során a világon talán a legtöbbször cserélt “gazdát”, igazi mediterrán napsütéssel fogadta a kirándulókat. Mindenkit érdekelt a híres tengeri orgona, a piac, a bazársor, többen felmásztak  – tíz kunáért (amit persze nem nekik fizettek, hanem tőlük kértek el) – az évszázadokig félbe hagyott, mára befejezett harangtoronyba, ahonnan csodálatos a kilátás. Közben tanakodás és némi vita is kialakult a csoportban arról, meddig töltsék itt az idejüket. Volt, aki indult volna “haza” fürödni, mások inkább maradtak volna még városnézésre. Telefonos üzenetváltások után végül a szálláshelyre történő kora délutáni visszautazás mellett érvelők “győztek”. Ennek egyenes következménye volt az újabb fürdőzés.

vlasici13A víz a reggeli vihar miatt kissé talán hűvösebb volt, de ez nem jelentett akadályt. A vacsora után újabb úti cél következett, a sziget központja, Pag városa.

Hangulatos kis utcák, finom fagyi, remek éttermek, szép tengerparti sétány, jó zene – ez utóbbi végül elmaradt, jött az újabb hatalmas vihar, így a tervezettnél is korábban vissza kellett indulni a szálláshelyre, ahol viszont alig volt nyoma az esőnek. Talán már mondani se kell: semmi se zavarta meg az újabb, éjszakába nyúló közös programot.

A vasárnap – érthetően – pihenéssel kezdődött és többeknek azzal is folytatódott. Volt, akinek ebbe belefért szentmise-hallgatás, másoknak a falu körbejárása, megint másoknak egy kis helyi túra, és sokaknak újra mártózás a tengerben – így telt a délelőtt. Mivel hosszú hazaút előtt állt a csoport, és egyik-másik kirándulóban akkor már tudatosult, hogy hétfőn reggel munkával kell kezdeniük a hetet, egyre többen szorgalmazták a mielőbbi hazaindulást. Végül négy órára sikerült mindenkinek összepakolnia a holmikat és felszállni az autóbuszra. Ragyogó napsütésben, 27 fokban, a vendégszerető vlašićiak jókívánságaival, sok-sok nagyon kellemes élménnyel és emlékkel indultak útnak. Készült egy újabb csoportkép a Pag szigetét a szárazfölddel összekötő hídnál is.

vlasici20Viszonylag hamar sikerült elbuszozni Zágrábig, átjutni az autópálya fizetőkapuján. A következő pihenőnél már csak 11 fok volt a hőmérséklet, úgyhogy a nyárból pár óra alatt az őszbe érkeztek. Jó tempóban haladt a bozsoki Kercselics személyszállító vállalkozás autóbusza, amelynek két sofőrjét elégedett és hálás taps köszöntötte Felsőcsatár határában. Ugyancsak tapsot kapott a szervezésért Rózsika is a nemzetiségi önkormányzat képviseletében.

S ha nem is volt mindig egyetértés abban, hogy melyik horvát nyelvű zenei cd és milyen hangerővel szóljon a hosszú út során, végül mindenki egy emberként énekelte Kiss Tibor Kezdjetek szeretni kezdetű dalát. Pár perccel éjfél után épségben és egészségben megérkezett a csoport Felsőcsatárra.

Képgalériánk megtekinthető itt. További fotókat várunk az info@felsocsatar.hu e-mail címre.

Hozzászólások

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass!