Rozmaringos hétfő: nótaszótól volt hangos a szőlőhegy
Több évszázados, gradistyei horvát gyökerű hagyományt folytatva benépesült hétfőn a felsőcsatári szőlőhegy: sorra járták a pincéket a a legények és a lányok a rozmaringolás jegyében. Mindezt a farsangi bál után és a rozmaring bál előtt.
Madárcsicsergést alig, kutyaugatást és nótaszót annál inkább lehetett hallani hétfőn a felsőcsatári szőlőhegyen. Ahogy annak lennie kell, a legények és a lányok – no meg persze a vendéglátó szőlősgazdák – sorra járták a pincéket, hogy véget vessenek a téli csendnek, és elvigyék a kertekbe a tavasz üzenetét. Mindezt nótaszóval, zenekari kísérettel, tánccal és persze jókedvvel. Amihez – tegyük hozzá – a vendéglátó szőlősgazdák bora is hozzájárult valamicskét. (Ez a hétfőn egyébként szökőnapként szerepel a naptárban, talán ezért is szökött magasra a jókedv.)
A hegyi rozmariongolás a déli órákban vette kezdetét, ami annak ismeretében nem is vethető senkinek a szemére, hogy az előző éjszakát a farsangi bálban töltötték a fiatalok. Ezzel a mulatsággal kezdődött meg ugyanis Felsőcsatáron a három napos farsangi rendezvénysorozat.
Aminek fontos állomása a hétfői hegyi vigasság. Nem lehet pontosan tudni, hogy a fiatalok eleget tudtak-e tenni minden egyes gazda meghívásának, annyi azonban bizonyos: nagyon igyekeztek senki sem megsérteni azzal, hogy elkerülik a pincéjét. Így aztán nem csoda, hogy rendszerint késő estig vagy akár hajnalig is eltart ez a “szőlőhegyi túra”.
Ám sokat ezután se lehet pihenni, hiszen mindjárt itt van húshagyókedd, ami a rozmaring bállal zárul az italboltban. Szigorúan éjfélig tart a mulatság, hiszen hamvazószerdával beköszönt a nagyböjti időszak. De addig is szóljon a zene, perdüljenek táncra a párok, s minél több rozmaring meg rózsa ékesítse a legények kalapját!
