Bábjátékkal, ének- és furulyaszóval várták a gyerekek a Mikulást
Mikulás-váróra hívta a felsőcsatári gyerekeket vasárnap délután a templom előtti térre a Horvát Nemzetiségi Önkormányzat. Nem hiába – sok óvodás és kisiskolás csoportosult a templom bejáratánál, amikor az önkormányzat elnöke, Sallérné Polyák Anna igyekezett megnyugtatni mindenkit: úgy hallotta, itt van már a nagyszakállú a kertek alatt, mindjárt ideér.
Addig is, hogy gyorsabban teljen az idő, amíg a Mikulás végre megérkezik, a felsőcsatári óvoda pedagógusaiból és a kisgyermekes szülőkből alakult bábcsoport egy bábjátékkal szórakoztatta a gyerekeket. Előtte az óvoda vezetője, Kovacsics Györgyné, Éva néni felelevenítette, miért is Szent Miklós az, akinek a személyéhez kötik a gyerekek megajándékozását a világ egy igen tekintélyes részén.
A bábjáték rövid történet pedig arról szólt, hogyan veszítette el, majd találta meg a kesztyűjét a Mikulás. Mert ugye a nagy hidegben kesztyű nélkül nehéz lenne kiosztani az ajándékokat…
A gyerekek türelmesen végighallgatták a bábjátékot, ám még mindig nem érkezett meg a várva-várt Mikulás. Ezért előbb Pataki Kata furulyaszóval, majd pedig még számos gyermek alkalomhoz illő énekekkel igyekezett múlatni az időt, egyszersmind gyorsabb érkezésre bírni a Mikulást.
Nem is hiába. A nagyszakállú hamarosan fel is tűnt a templom ajtajában. Nagy-nagy szeretettel köszöntötte a gyerekeket, majd elmondta: a templom titkos bejáratán át jutott be az épületbe, ahol aztán hatalmas meglepetés fogadta. Az oltárképről ugyanis Szent Miklós nézett vissza rá. Azaz abban a ritka szerencsében volt része, hogy találkozhatott önnön magával…
Mindezzel nyilván arra utalt a Mikulás, hogy a felsőcsatári templom védőszentje nem más, mint maga Szent Miklós.
Már csak egy kérdés volt hátra a Mikulás részéről, mielőtt kiosztotta az ajándékokat: Jók voltatok, gyerekek?
Hát persze, hogy jók voltak, úgyhogy mindenkinek járt az ajándék. A csomagokat előbb a kisebbek, aztán a türelemből (is) jelesre vizsgázó nagyobbak vehették át a Mikulástól, akit néhányan azzal is megörvendeztettek, hogy versikével, énekkel köszöntötték. És akit nem is nagyon akartak elengedni a felsőcsatári gyerekek.
A szülők közben ünnepi díszek között válogathattak.
