Az idén is állnak a májusfák Felsőcsatáron
Manapság többnyire hivatalok, művelődési házak, vendéglők, kocsmák előtt állítanak májusfát. Ezt a hagyományt követi Felsőcsatár is, amint azt a falu lakosai május elsején reggel örömmel tapasztalhatták.
A vasárnapi gólzáporos futballmérkőzés után helyi fiatalok az italbolt és a Pezi Fogadó előtt állítottak májusfát, ezzel éltetve ezt a nagy múltú és sokszínű néphagyományt.
Már a 15. századtól kezdődően szólnak írásos emlékek a májusfaállításról, de a szokás maga feltételezhetően még ennél is ősibb. A májusfa, a zöld ág a tavasznak, a természet megújulásának a jelképe nem csak hazánkban, de egész Európában. Vallásos magyarázatok Szent Jakab apostolhoz kötik, így sok helyen Jakab-fának is nevezik.
A magyar folklórban mindezek mellett egy szerelmi rítus is kialakult a fa körül. A falusi legények, legénycéhek együtt mentek el az éj közepén a fákat kivágni, feldíszíteni, és közös erővel állították fel azokat a lányos házak előtt, lehetőleg észrevétlenül. A faluban általában tudni lehetett, ki kinek udvarol, melyik legény melyik lánynak állította a májusfát, így nagy szégyennek számított, ha valaki nem kapott. A fát esetenként később őrizni is kellett, nehogy egy rivális udvarló csapata kidöntse azt, és a sajátját állítsa a helyére. A fa díszítettsége, frissessége, lombozata szimbolizálta a legény érzelmeit a lány iránt, így ha valakinek csak egy száraz ág jutott, szalagok helyett rongyokkal teleaggatva, hát annak is megvolt a jelentése… A májusfát általában pünkösdkor, nagy mulatság, vetélkedés közepette „kitáncolták”. Ha valahol ez nem történt meg, ott valószínűleg nem jött létre a frigy, vagy a legény elállt az udvarlási szándékától.
Napjainkra kissé már megkopott vagy csupán korszerűsödött a májusfaállítás hagyománya. Mindenesetre szerencsések vagyunk, hogy a falvakban, például Felsőcsatár még mindig állítanak májusfát, és fontos, hogy évről évre megtegyék ezt, megőrizve azt a keveset, ami még megmaradt ebből a népszokásból.
Földesi János
