Inzsöl Richárd atya imája a nemzeti összetartozás napján
A nemzeti összetartozás napján megtartott felsőcsatári őrtűz gyújtás talán legmeghatóbb és legemlékezetesebb pillanata volt Inzsöl Richárd atya fohásza, ami a jelenlévők közösen elmondott Mi Atyánk… imájának felvezetéseként hangzott el.
Imádkozni sokféleképpen lehet. Csendben vagy hangosan, szavakkal vagy szavak nélkül, ismert imaszövegekkel vagy új tartalmakkal, egyedül vagy közösségben. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a legemlékezetesebb imák közé tartozik Inzsöl Richárd káplán atyának június 4-ére, a nemzeti összetartozás napjára írt, szívből jövő és szívhez szóló fohásza, amit az alábbiakban osztunk meg:
“Urunk, nemzetek Királya!
Te minden népet arra hívsz, hogy megismerje üdvözítő szeretetedet.
Hazánkért és magyar nemzetünkért könyörgünk most hozzád.
Száz esztendővel ezelőtt mi, magyarok mély fájdalmat éltünk át. Közös emlékezetünk súlyos sebe az első világháborút lezáró béke és annak minden következménye. Az emlékezet gyógyulását pedig tovább hátráltatták a múlt század megosztó eseményei, melyek megtörték a magyar közösséget és megosztották a Kelet-Európában élő népeket.
Urunk, Te azt mondtad, hogy a Téged szeretőknek minden a javukra válik. Ennek tudatában az egységért és a kiengesztelődésért imádkozunk. Add, hogy megőrizzük az egységet azokkal a magyarokkal, akikkel összeköt a közös hit, a kultúra és a történelem, és akik Magyarországon vagy országunk határain túl élnek. A kiengesztelődés lelkületét pedig erősítsd a körülöttünk élő népek iránt. Gyógyítsd az emlékezetünket és add, hogy a megbékélés útján járjunk. Ne válasszanak el többé a történelmi fájdalmak, hanem kössön össze bennünket a szolidaritás, hogy szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket.
Tégy minket a béke és a megbocsátás evangéliumának hiteles tanúivá, hogy fenntartsuk a lelki egységet, amíg majd minden nemzet el nem jön, hogy előtted az imádásban eggyé forrva leboruljon.
Ámen”
